Thomas Keating így fogalmaz:

„Isten érintése, bármennyire gyengéd is, olyan, mint egy belső megvilágosítás, amely túl van a megértésen és az érzelmeken is. Amikor Isten belép a lélekbe, egy létező-létező közötti kapcsolat jön létre, amely már nem szavak, sem érzelmek, vagy lelki tapasztalatok által valósul meg. Ez sokkal közelebbi mindezeknél.

Az Istennel való találkozást egy szerelmes csókkal lehet szimbolizálni. Ezt a képet a Szentírás is használja, amikor Mózes Istennel való kapcsolatáról beszél: „Vele [Mózessel] szemtől szembe beszélek, nem pedig rejtélyesen. Igen, ő láthatja az Urat a maga valóságában. (Szám 12,8)” Ez a kapcsolat közvetítő nélküli: lélektől lélekig – azaz teljes egyesülés.