Az ünnepi liturgiát követően úrnapi körmenetet vezetett az Oltáriszentséggel a bazilika körül. Mohos Gábor a szentbeszédében a hálaadás fontosságát emelte ki. Felidézte, hogy a szentmise maga is hálaadás, és Jézus is hálát adott, mielőtt az utolsó vacsorán önmagát adta tanítványainak. „Hát ha ez nem indít minket hálára, akkor micsoda?” – tette fel a kérdést. Mint mondta, a hála nem kényszer, hanem természetes válasz „mindazért a jóért és szépért, amit az Istentől kaptunk”.

Az Oltáriszentséget Fatima pásztorgyermekeinek szavaival „az elrejtőzött Jézusnak” nevezte. „Jézus, aki ott van, csak rejtve. Ott van teljes valóságában” – mondta. Hozzátette: az Oltáriszentségben ugyanaz a Krisztus van jelen, „aki értünk lett emberré, és értünk vállalta a szenvedést, majd halt meg a kereszten”. A körmenetre utalva Mohos Gábor hangsúlyozta: ez az ünnep különösen alkalmas arra, hogy a hívek a szívükben megéljék a hálát, és „ezt a nagy titkot” kivigyék a világba.

Az Oltáriszentségben „csendben, de mégis nagyon beszédesen ott van az Isten”, aki másokat is magához akar vonzani.